Január 30-án 7 diákkal vettük be Győr várát. Vagyis igazából
nem a várat, hanem a Révai Miklós Gimnáziumot. Az iskola adott ugyanis helyet a
15. JER Fesztiválnak, mely oly sok támogató közreműködésével az Import Impró
Egyesület tagjainak közreműködésével, Nagy Zsolt és Balláné Bálint Betty
főszervezői munkájának segítségével jött létre.
(lenti fotó: Bálint Viktória)
A szervezők öreg rókák a magyarországi amatőr és
diákszínházi közegben, a gimnázium pedig olyan drámás életet tudhat magáénak,
amely országos szinten is példaértékű lehet, és ebben nagy szerepe van az ott
tanító legöregebb rókának, vagy legrókább öregnek (és „öreg” alatt nem az évek
gyűrűzését értjük, hanem a tapasztalatokét) – Wenczel Imre tanár úrnak.
A JER (Játsszuk El Röviden) tizenöt évvel pattant ki akkori
drámatanárok fejéből, és először csak saját tanítványaikat terelték és keverték
össze vegyes csoportmunkák erejéig, mára azonban rendszeresen külsősöket is
hívnak vendégnek. Idén pápai és pannonhalmi csoportokat kerestek meg.
Miből áll a JER?
Megérkezünk. Csoportvezető párosok alakulnak,
véletlenszerűen. Aztán az összes színjátszót kisorsolják, hogy véletlenszerűen
kerüljenek valamelyik rendezőpáros csoportjába. Az így kialakult csoportok egy
nap leforgása alatt egy maximum 20 perces előadást kell színpadra állítsanak,
ehhez érdekes „beépítendő” ötleteket kapnak, persze kötelező jelleggel. Ilyen
elemek voltak: két győri Slam Poetry szerző, Galló Bence és Bárány Bence öt műve (témájukat tekintve szerelmi
háromszögről, jövőképről, ovis jelekről, Győr és Budapest ellentétéről,
valamint félelmekről szóltak), néhány felkért adományozó kedves tárgya (váltóbot,
modellbábu, számlálómasina, London-kalap, erősítő rúd), és egy-egy videoklip (Bon
Jovitól Pinken keresztül a Run boy run-ig mindenféle popcsoda nehezítette az
elmélyülést). Ezeknek a kötelezőknek kellett valamilyen formában beépülniük az
előadásba.
Ezt követően a csoportok félrevonultak, és kezdetét vette az
előadás készítése. Rövid ebédszünetet leszámítva minden perc értékes munkával
telt. A csoportvezetők saját kommunikációs rendszerüket és rendezői
látásmódjukat számukra idegen, más rendezőkön nevelődött diákokon próbálhatták
ki, a diákok pedig olyan társakkal dolgozhattak együtt, akikkel általában csak
fesztiválokon találkoznak, és kívülről szemlélik munkáikat. Tehát maga a
munkafolyamat is érdekes tapasztalat volt, amellett, hogy jó hangulatban, új
barátságok szövődése közepette teltek a próbák.
Legalábbis ezt tanúsítja a 18.00-tól színpadra került öt
előadás hangulata, minősége, valamint a véletlenszerűen verbuválódott csapatok
tagjai között tapasztalható játékösszhang. A humor mellett minden előadásban
fellelhetők voltak tragikummal átitatott drámai pillanatok is, ez a színjátszók
érett hozzáállását sejteti, és volt előadás, amely így, ebben a formájában is
megállta volna a helyét bármely régió diákszínjátszó fesztiválján.
Az elkészült műveket Wenczel Imre, Varju Nándor és Tóth
Szilvia jutalmazta mókás oklevelekkel. Fontos tudni, hogy ebben az értékelésben
semmiféle versenyszellem nem érvényesült, hiszen a cél nem valamiféle díjazás
volt (na jó, a legtöbb közönségszavazatért járó tortát leszámítva), hanem
minden érdekes és különleges érték kiemelése a látott produkciók alapján.
Mi, pápaiak azért büszkék vagyunk Glassl Dominik
színjátszónkra, aki szerencsétlen sorsú kisember-karakteréért színészi díjban
részesült.
Örülünk, hogy láthattuk a győri színjátszós műhelyeknek
köszönhető hihetetlen kultúraformáló eredményt – a bemutatókat a mintegy 80
diákrésztvevőn kívül ugyanennyi „külsős” vendég is megtekintette. Ismét
igazolódik a dolog – ahol hely van, ott tanyát ütt a szellem, és ahol ott a
szellem, odavonzódik a lélek.
Remélem, jövőre ismét mehetünk hozzájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése