Nem csúnyák voltunk, de szépek... :D
Nemrég olyannyira megnehezült egyesületünk helyzete, hogy a megszűnés árnya ült fölénk. 13 év az egyesület, 17 év a saját szakmai útkeresésem szempontjából nem kis táv. Tulajdonképpen már megsiratni való. De ahogyan Marquez mondja, nem az öregséggel ér véget a szerelem, hanem a szerelem elmúltával érkezik meg az öregség.
Jelentjük, még szerelmesek vagyunk, így annak ellenére, hogy a szervezeti forma oszlóban van, a metodika szépen összeáll...
Agyalós kerekasztal néhány szöglettel...
Tavaly egy szakmai tábor keretében ismerkedtem meg a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet vezetőjével, Kepe Lilivel. Ami egyszerű tábornak és egyszerű beszélgetésnek indult, az nagyon hamar közös pillérekre támaszkodó elképzeléseket hozott, így alakult ki annak terve, hogy a Teleszterion Színházi Műhely összegző, gyakorlatokat és szemléletmódot rögzítő kiadványát Lendván készítsük elő egy tíz napig tartó, saját élményű műhelymunka keretei között. Az intézet és az Egy és Más vándorszínház két tagja, Miha Stampah és Eva Nad támogatásával 2016. augusztus 14-24 között keményen dolgoztunk tehát a metodika kidolgozásával, gyakorlatok és játékok összeírásával. A végeredmény egy száz oldalas anyag, egy mindenre kitérő vázlat arról, hogyan, milyen célokkal és megközelítésben alkalmazzuk a közkézen forgó játékokat, illetve mik azok a legfontosabb gyakorlatok, amivel dolgozunk ma is.
Ha szelfibajnokok nem is, de jó csapat biztosan lettünk...
Egy ilyen munka egyáltalán nem könnyű. Fizikailag, szellemileg is megterhelő, de ezzel a céllal mentünk, és kitartó csapatként dolgoztunk, úgyhogy gördülékenyen teltek a munkára szánt órák. Átvettük a legfontosabb fogalmainkat, és fogójátékainktól kezdve az érzet és belső intenzitás gyakorlatain keresztül eljutottunk a különböző belső utazásokig, fantáziajátékokig, hogy a végére az önmagát reprezentáló színész kérdéskörén belül önmagunkat is górcső alá vegyük. Szerencsére a személyiségfejlesztő, konfliktusgeneráló és konfliktuskezelő játékok ellenére senki nem fordított hátat a munkának!
Ez csak látszat... nem előlem menekült a csapat, alibipihenésre álltam meg a lejtőn...
Egyáltalán nem hajtottuk túl magunkat, napi 6 óra mozgás és 5 óra reflektáló kerekasztal mellett jutott idő sztorizgatásra, emlékidézésre, jó szlovén sörre és borra, és Miha Stampah zseniális halászlevére is, amiből mindenki kétszer evett, még az is, aki állítólag nem szereti a halászlevet. Minden szabad perc regeneráló volt, és jó volt látni a lendvai magyar közösség ünnepi együttlétét is.
Nem csípett a halászlé... csak kicsit
Csend vala, (munka)felleg alól száll fel a paprikás illat...
Eva örök energiabomba... így könnyű, ilyen frissen és fiatalon... :D
Megérkezni is kellett... :D
Miha Stampah, a halászlé koronázatlan királya
A sok falak között zajló munka mellett meglátogattuk a Dobronaki Energiaparkot, ahol nem fotóztunk ugyan, de meditáltunk, töltődtünk, friss levegőt szívtunk, és forrásvizet vettünk magunkhoz. Volt idő meglátogatni a Miro-kiállítást is, ahol külön öröm volt végigsétálni a padlástérben is, ahol nagyszerű bronzból készült műveket láttunk.
Nem Koncz Lilla graffitije...
Eva és Misi a Táncos előtt...
We need you... (szeressétek a művészeteket)
A padlás... na nem a jogdíjas...
Mindenki máshogy igyekezett kipihenni a napi fáradalmakat:
Tegyi Kornél Hawaiiról álmodott...
Móczár Bence lehetetlen pózokban aludt...
Jómagam éberen maradtam minen kávék között...
A nagy munkát az elképesztő Eva-Misi Retrorezidencián zártuk épp csak a Demogorgon nem bukkant fel a záróestén:
Persze a mindent megalapozó Utolsó Vacsora is remekül sikerült a Hubertus Fogadóban! Senki nem maradt éhen, sőt!!!
Hogy az egészben mi volt a legnagyszerűbb? Talán az, hogy úgy tudtunk hihetetlen nagy összegzést, gyűjtést, szellemi alapletételt, tréningfejlesztést csinálni, hogy mindeközben tényleg volt idő csapatként is kikapcsolódni, magunkba nézni, és megfogalmazni azt, hogy ez az egész metodika annak ellenére, hogy a színháztól indít, nem ott, hanem a hétköznapokban váltja ki legmélyebb hatását azáltal, hogy felnyitja szemünket arra, milyen keveset tudunk emberről, világról, kapcsolatokról, és megtanít arra, hogy merni kell újra és újra nekiindulni a tapasztalásnak. Próbáink a Bánffy Központ próbatermében zajlottak, ahol Kosztolányi Dezső összeállítása fogadott minket minden nap a 10 legszebb magyar szóval. Ennek szellemében állunk neki a következő etapnak, az írásnak.
És engedtessék meg, hogy legszemélyesebb élményemmel búcsúztassam e cikket. Kislányom, Komáromi Hanna Mikolt mindeközben Csokonyavisontán babázás közben diktálta le édesanyjának első versét, amit tudatosan versként diktált. Ha ez nem passzol ahhoz, hogy mit is kerestünk Lendván, akkor semmi sem... Sok szépet minden színházért és emberért küzdőnek!
A tábor résztvevői: Komáromi Sándor, Herczeg Diána, Virág Krisztina, Eva Nad, Miha Stampah, Móczár Bence, Koncz Lilla, Tegyi Kornél
