Ki mit tud? - vetélkedő középiskolásoknak, idegen nyelven - Pápán

A mai napon egy számomra igazán kedves és megtisztelő feladatnak tehettem eleget. Ugyanis a hagyományteremtő szándékkal 2013 tavaszán pápai középiskolások számára hirdetett Ki mit tud? vetélkedőn/versenyen vehettem részt, mint zsűrielnök. Tehát ez alkalommal már másodjára került megrendezésre a vetélkedő. Mint a Teleszterion Színházi Műhely játszója, alkotója, független és pártatlan lehettem, hiszen nem tanítok a középiskolákban. Valójában  ez egy rendkívül hálás feladat volt, mert remek, vitális előadásokat láthattam, hallhattam. Idén a produkciók értékelése, szerencsésebb módon, a Helikon verseny hagyományaira építve, minősítésekben realizálódott. Összességében a rendezvény azt hiszem elérte az első célt, ami a hagyományteremtéshez elengedhetetlen: felülmúlta az előző évet, mind hangulatban, mind szervezettségében. Így lendületet, lehetőséget kaphat a következő évben is, reméljük. És még egy fontos dolgot sikerült elérnie: sok diákot ismertem már tavalyról, tehát kedvet kaptak a megmutatkozáshoz idén is, és ez jó:)

Érdekes kérdés, hogy miért megy el ma egy középiskolás diák egy városi eseményre, ahol a diáktársainak, tanárainak megmutatja, mivel foglalkozik szabadidejében, milyen dolgok érdeklik, miben leli örömét?

Biztosan megdicsérik, elismerik a tanárai, jó hogy képviseltetve volt általa az intézmény, esetleg annak szellemisége. Kap ötöst vagy felmentést a felelés alól, meg hasonló egyéb hasznos jutalmakat:) De nem hiszem, hogy pusztán erről lenne szó. Ha átfuttatom magamon a ma látottakat, hallottakat, elsőre azt mondanám, hogy valószínű ahány versenyző, annyiféle válasz...de talán nem is tudatosul az emberben, amikor ilyesmire készül, hogy talán az első és igen belső motiváció az a közösségre vágyás, a nyomot hagyás, az, hogy egy picit feltárja magát az ember, mert az megtisztít, az jó érzés, energetizál és új erővel lát el...:) Az előadó művészet, a megmutatkozás olyan alkotás, amely ott és abban a pillanatban születik és hat. Energiákat szabadít fel és ad át a nézőnek is.

Köszönöm szépen, én feltöltődtem jó energiákkal:) Biztató látni, hogy számos tehetsége, ambiciózus fiatal ücsörög a pápai iskolapadokban...:)









A fényképeket Németh Éva Zita tanárnő készítette.

"...eredetömhöz érkeztem.."


Displaying SDC12972.JPG










Újra Iszkázon jártunk, hogy az ünnepléshez felolvasó esttel járuljunk hozzá. Harminc éves lett a NAGY LÁSZLÓ EMLÉKHÁZ Iszkázon. (A Nagy László emlékházról:
http://www.mire.hu/hu/museums/27/description )
Tavaszi frissesség, a megszokott kellemes, családias hangulat várt minket március 17-én délután. A hely önmagáért beszél...máig lüktet benne az alkotó, inspiráló erő...a friss, ugyanakkor egyfajta örök állandóságot sugalló ház falai között különös élmény Nagy László önéletrajzi írásából felolvasó színházat létrehozni...

A körülbelül egy órás felolvasás énekkel, verssel, rajzzal, hangszerekkel kísért múlt-idézés volt. Nagy László költészetének szakralitása és magával ragadó képisége most még nyilvánvalóbbá vált számomra. És az, hogy az ő saját reflektív önéletrajzi írása hangzott el a falak között, ahol ő felnőtt...megelevenedett a múlt, megtelt szagokkal, érzetekkel és képekkel a szoba....

Displaying SDC12978.JPG
z