A Teleszterion Színházi Műhely legújabb stúdiószínházi előadása: megszületett, átesett a premieren Pápán a Jókai Mór Szabadidő és Művelődési Központban .
A Hullám című előadás elkészítése egy hosszú folyamat eredménye. Komáromi Sándor diákszínjátszói és a Teleszterion Színházi Műhely színészei részvételével, hosszú hetek improvizációiból, beszélgetéseiből, filmnézéseiből, próbáiból állt össze. A kiinduló anyagok a következők voltak: Dennis Gensel azonos című filmje, Todd Strasser A Hullám című regénye, és az eredeti kísérlet, a harmadik hullám, mely a film,és a könyv ötlete alapjául is szolgált.
( néhány link a filmről, a kísérletről:
http://www.goethe.de/ins/hu/bud/pro/Welle/Hullam.pdf
http://www.port.hu/a_hullam_die_welle/pls/w/films.film_page?i_film_id=93874)
A MUNKAFOLYAMATRÓL:
Azt mondta, úgy, hogy a fasizmus, az autokrácia, anarchia olyan fogalmak, amik itt lebegnek a köztudatban...tudjuk is, hogy mit jelentenek (töri óra előtt bepötyögjük a google keresőbe, vagy ilyesmi) és közben fogalmunk sem lehet róla, hiszen szavak szintjén, dolgozatokhoz, beszélgetésekhez magyarázkodhatunk, hogy mi mit jelent...de feldolgozni, hogy az eszméknek a történelemben kézzelfoghatósága van...nos, azt nem lehet csak úgy a padban ülve megtanulni...sőt, ha reflektálni kell a jelenségekre, eseményekre, mint például a holokausztra, akkor valahogy először fel kell fogni,
Hogy létező dologról beszélünk...hogy megtörtént dologról beszélünk, ami nem is olyan régen, néhány generációval előttünk történt...erre a színházi és drámás foglalkozások remek alkalmat teremtenek. Szituációkon, élethelyzeteken keresztül megpróbáljuk megragadni, mi az, ami kialakíthat jelenségeket, hogyan reagálunk ma, reagálunk e...saját, hozott dolgokból indult ki a munkafolyamat, ugyanis az improvizációk a diákok által születtek..irányított improvizációkról beszélünk, mert például adott volt, a regényélmény, meg az, hogy ki és hol beszélget miről...de, az, hogy mi hangzik el, az rajtuk múlt. Tulajdonképpen az alap emberi ösztönöket, a közösségek működésének mozgatórugóit hozták felszínre...
Így, hogy nézőként ott ültem a premieren, láthattam, hogyan sikerült ezt elérnie. Rendkívül nyitott és jó színházi alapokkal rendelkező diákok vettek részt az előadásban, emellett a Teleszterion Színházi Műhely három felnőtt tagja. Színház- és drámapedagógiai munkára volt szükség ahhoz, hogy összeállhasson ez a nem könnyű témájú, nem könnyű technikai felszereltségű előadás...olyan színházi élmény, amely nem csupán felmutató jelleggel bír...tehát nem megmutatja, hogy emberek ez is van a világban és pont, hanem provokál, reflexióra késztet..
Számomra a legmegdöbbentőbb élmény az volt, amikor felfedeztem, hogy tejóég...ez a darab az én felelősségemről is szól...mert ha elmesélem mi a témája, akkor: fasizmus, autokrácia, anarchia, holokauszt, közösségek felépülése, egy kísérlet, egy film....stb.de az, hogy miről szól? Hát arról, hogy az utánam következő generációkért minden tettemmel felelős vagyok...én, a "kisember"is..nem kell politikusnak lenni ahhoz, hogy súlyos következményei legyenek a döntéseimnek, nekem, kisembernek...vállalok e gyermeket, ha igen, hogyan nevelem fel, milyen ingereket engedek az ő életébe, miben veszek részt, milyen irányzatokhoz csatlakozom, mennyire veszek részt a körülöttem lévő társadalmi életben...stb....mert a tömeg szegmensekből áll...én egy szegmens vagyok...döntéseket hozunk. Vannak következmények. Ha a környezetvédelem oldaláról közelítem meg, akkor is, ha a történelem oldaláról, ha az irodalom oldaláról...vigyáznunk kell, mert nyomot hagyunk a világban magunk után.
Ezt jelentette nekem az állapotos tanárnő alakja, az allegorikus fehér ruhás csapzott "kísértet"aki néha, kritikus döntéshelyzetekben feltűnt a színen...
Aki tudja, nézze meg...
