Mozis Műsor volt a Gesztiben is

Igazán remélem, hogy napjainkban már közhelynek számít a kőszínházak "csárdáskirálynő-világának" elrettentő erejével példálódzni, mégis be kell látnunk, hogy a színházba nem, de kocsmába annál inkább járó emberek nagy részének egy előadás még ma is dobozszínpadot, reflektorfényt és érinthetetlen sztárszínészeket jelent. (Hogy a színházba járókról ne is beszéljünk.) Hiába igyekeznek az avantgarde és posztmodern színházi törekvések csaknem száz éve szakítani a konvenciókkal, az egyszeri ember (nem pejoratív értelemben) ritkán találkozik utcaszínházzal, szobaszínházzal vagy városi happeningekkel.

Pedig a színházi pillanatokban éppen az a nagyszerű, hogy gyakorlatilag bárhol és bármikor előidézhetők, ha megvannak hozzájuk az eszközeink. Nekünk is csupán három játszóra volt szükségünk, hogy beindítsuk kocsmaszínházi előadásainkat, melyek közül talán legszeretettebb gyermekünké Mozis Műsorunk vált az utóbbi másfél évben. Az egymás mögé pakolt filmjelenetek számtalan színházi pillanatot rejtenek magukban, amit mi testközelből - egészen pontosan a sört kortyoló vendégek orra előtt - igyekszünk megteremteni. A visszajelzések alapján többnyire sikerrel. Aki tehát kipróbálná, milyen lehet színházat nézni kocsmaközegben, az figyeljen minket a facebookon és itt, hátha el tud csípni egy előadást a jövőben a Veszprém - Pápa - Fehérvár háromszögben (sőt, talán még azon kívül is).

A bejegyzés legfontosabb apropójáról majdnem megfeledkeztem! :) Íme néhány fotó a csütörtöki előadásról (kattintásra megnőnek):