A Teleszterion Színházi Műhely tagjai az elmúlt hetekben városi és vidéki iskolákban jártak, interjúkat készítettek gyerekekkel arról, mi mindent játszanak. Kisiskolások és középiskolások egyaránt vannak a megkérdezettek között, a tagok egyéni beszámolóikat hamarosan közzéteszik a blogon. Előzetesben csak néhány gondolatot közölnék, amelyek érdekességet jelentettek számunkra ezekből a tapasztalatokból.
- A játék fogalma és a szabadidős tevékenységek, vagy kedvtelésből végzett feladatok fogalma nagyon gyakran összemosódik. Az minősül tehát játéknak, amit a kötelező feladatokon túl csinál a gyerek.
- Középiskolában a játék sokszor a sporttal fonódik össze, néha azzal a leendő tevékenységgel, amit a diák majd csinálni szeretne (pl. riporter akar lenni és kérdez). Sokszor itt is a kint, a szabad levegőn végzett, a mozgáshoz kötődő dolgok a dominánsabbak.
- Felnőttel, szülővel való játék nem jött elő. Kistestvérrel való játék néha. A szülőkkel történő játék vajon miért nem „divat”, illetve miért nem domináns a játék-fogalomban?
- A számítógépes játékokkal kapcsolatban van egyfajta szégyenérzet. A szülők, a nagyok rossznak tekintik, korlátozzák, tehát nem minősül igazán önfeledt tevékenységnek. A számítógépes játék mint szeretett elfoglaltság elsőként domináns, de ha elgondolkodnak, a gyerekek inkább a klasszikus játékot határozzák meg „kedvenc”-ként. Érdekes dolog, hogy a virtuális világban zajló tevékenység mintha inkább beidegződés-szerű élményanyagot hagyna maga után, reflex-szerűsége emelődik ki.
A TELESZTERION SZÍNHÁZI MŰHELY TAGJAI ÁPRILIS 06-ÁN SZÁMOLNAK BE NÉPMESÉKHEZ KÖTŐDŐ FELADATAIKRÓL, MELYNEK LÉNYEGE AZ VOLT, HOGY SZABADON VÁLASZTOTT NÉPMESÉT KELLETT FELOLVASNI KÜLÖNBÖZŐ KOROSZTÁLYÚ OSZTÁLYOKBAN, ÉS RAJZOLTATNI KELLETT A GYEREKEKET. ARRA VAGYUNK KÍVÁNCSIAK, MILYEN FORMÁBAN JELENNEK MEG ŐSSZIMBÓLUMAINK A MODERN VILÁGBAN.
