Drámaműhely - A Teleszterion Színházi Műhely színházi programjainak szellemi műhelye

Komáromi Sándor, rendező

1977-ben születtem, Ajkán nőttem fel, Veszprémben töltöttem egyetemi éveimet, és most Pápán élek a családommal. 8 éven át vezettem a Veszprémi Egyetemi Színpadot, és tizenhárom éve dolgozom a Magyarpolányi Művészeti Iskolában.

2007. óta (megalapításától kezdve) vezetem a Teleszterion Színházi Műhelyt, de színházzal és drámapedagógiával már több, mint tíz éve foglalkozom.

Munkáimban nagy hangsúlyt fektetek a színjátszók fizikai képzésére, tréningek alkalmával a mozgás, a mozdulat kivitelezésének különböző módjait keresem, és sokat dolgozom zenére.

A színház számomra a világ megélésének egy lehetséges formája, éppen ezért nem érdekelnek a művészkedni vágyók, inkább azokkal dolgozom, akik az életben is lázasan keresnek, és vágynak új utakat nyitni a már meglévő dolgok értelmezésében.

Figyelem a körülöttünk zajló világot - az elméleti fizika áttöréseit éppúgy, mint a politikai folyamatokat, a barátaim sorsának alakulását, vagy a családom életét.

Főbb rendezéseim: Lorca: Vérnász, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból, Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd, Marquez: Szerelemről és más démonokról.

Ifjúsági színházi munkáim: Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza, Ben Rice: Babó és Bigyó, Lois Lowry: Az Emlékek Őre.

Kása Ferenc, színész

Vitathatatlanul én voltam a versmondó versenyek Michael Schumacherje körülbelül ötödikes koromig és már akkor is nagy erősségem volt a csehovi szünet, illetve a 3-as 4-es, vagy akár 5-ös spétek mérnöki kivitelezése. Eredetileg űrhajós akartam lenni, de van néhány tömés a fogamban, ami hatalmas gyorsulás és nyomáskülönbségek közepette állítólag rendkívül kellemetlenné tenné az űrutazást. Sokszor akarok még most is űrhajós lenni – hátha a jövőben megoldást találnak a „fogtömés problémára” –, de másféle kutatásokat is végzek, leginkább a színház területén. Mert bizony az is olyan. Mindenütt sötét van körülötted, aztán egyszer csak felkapcsolják a reflektort, begyújtják a hajtóművet és elindul a műsor. Sajnos itt is, mint a NASA-nál becsúsznak bakik, de az a legjobb, amikor ezeket sikerül úgy orvosolni, hogy sem a néző, sem a játszó nem károsodik, lásd Apollo 13.

Komolyra fordítva a szót: 2007 nyara volt számomra a kezdet a Teleszterion Színházi Műhelynél, az Odulakó című stúdiószínházi előadásban, amit azóta még sok-sok izgalmas munka követett. A színház számomra egy olyan tér, ami lehetőséget nyújt elrugaszkodni a hétköznapitól, új, más megközelítésbe helyezni a dolgokat és főleg hatni, és főleg érzelmekre hatni! Éppen ezért nem szeretem a magyarországi kőszínházat, mert az többnyire nem ilyen. Többnyire.

Elméletileg nagy hatással volt rám sok-sok mozifilm, könyv és színházi előadás, leginkább kedvenc színházi gondolkodóm pedig Antonio Stavro Gambini. Ha lehet, szeressetek.

Benkó Zsófia Anna, színésznő

Egyszer, amikor még kisebb voltam, az osztályunktól megkérdezték, hogy mik szeretnénk lenni és miért? Én akkor azt válaszoltam, hogy színésznő! Hogy miért? – mert azt érzem, hogy én egy kis lángocska vagyok, ami folyamatosan pislákol és szeretne lángolni hevesen és szenvedélyesen, és úgy érzem, hogy ez csak a színpadon teljesedhet ki. Akkor tudok igazán teljes értékű tűzként lobogni.

Azóta ezt meg is tapasztaltam, már 5 éve a Teleszterion tagjaként lángolok, és beigazolódott az akkori gondolatom.  Számomra nagyon fontos az álmok valóra váltása, a célokért való küzdés, maga a KÜZDÉS. Azt gondolom, hogy ezekért érdemes élni.  Én eszerint élek és a társulatban folyamatosan meg lehet találni az újabb motivációkat. Jó sok darabban szerepeltem már, ilyenek: Koplaló Mátyás, Mester és Margarita, Odulakó, Faust unborn vision, Démonokról és más szerelmekről, Babó és Bigyó, Meseszekér, Ötös számú vágóhíd, Emlékek őre, és sok- sok egyéb kreatív megmozdulásban (Nagy László est, kocsmaszínház keretein belül Mozis műsor, vagy improvizációs estek, városi ünnepségek, Workshopok…stb…)

A munkánk során nagyon fontos a fegyelmezett komoly munka, ami mindig a fizikalitáson nyugszik. Fontos, hogy megismerd önmagad és a játszótársaidat. Egy-egy komolyabb munka alkalmával elvonulunk a külvilágtól és csak a darabnak szenteljük az időnket. Egy ilyen próbafolyamat folyamán rengeteg mindent megtapasztalunk és elsajátítunk, és megismerkedünk önmagunkkal.

Ezeket a tapasztalataimat a Magyarpolányi Művészeti Alapiskola tanáraként továbbadom a csoportomnak, ami idén Csóton volt. Úgy érzem, hogy nagyon fontos a gyerekeknek ez a fajta tapasztalás, ezért aktívan és örömmel foglalkozom velük továbbra is.

Egyébként Balassagyarmaton születtem Nógrád megyében, 1987. 04. 15.-én. Jó messze ettől a környéktől. Valahogyan idesodort az élet, annak ellenére, hogy én nem akartam. De jó, hogy ez így történt. Nincsenek véletlenek!

Herczeg Diána, színésznő

Herczeg Diána vagyok, a Teleszterion Színházi Műhely tagja 4 éve (az is lehet, hogy 5 éve, de az idő nagyon gyorsan telik, főleg ha aktív alkotómunkával telik, így néha magam is elbizonytalanodom, mennyi ideje pontosan...:) )
Tatán születtem, Komárom-Esztergom megyében. Arról a tájékról költöztem ide, tanulmányaim miatt. Véletlenül elvetődtem egy Komáromi Sanyi által tartott tréningre, ami annyira megtetszett, hogy attól fogva stabil taggá kövültem a csapatban. :)
Színháztörténetet végeztem a Pannon Egyetemen, ahol főként a színházzal kapcsolatos elméleti megközelítésekkel ismerkedtem meg.
Eddigi gyakorlati tapasztalataimat pedig itt, a Teleszterionnál szereztem.
A 2011/2012-es tanévben csatlakoztam a Magyarpolányi Alapfokú Művészeti Iskolához, és ebben az évben 3 dráma, illetve színjátszócsoportot vezettem. Noszlopon, Kapolcson és
Székesfehérváron. A gyerekekkel való munka, valamint a Teleszterion műhelyben folytatott színészi tevékenység az, -ami egymásba kapcsolódva-, mozgatnak ezen a területen.

A magánéletben és munkáink által is keresem a minél közvetlenebb, nyitott kommunikációt az emberekkel, igyekszem őket valóban megszólítani, a színpadról ugyanúgy, mint az élet bármely területén.
Fontosnak tartom az őszinte találkozásokat.
Különösen élvezem, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket igyekszem átadni a gyerekeknek, én magam is megélem egy-egy tréning folytán.

Előadások, amelyekben játszottam/játszom: Mester és Margarita, Babó és Bigyó, Zabhegyező, Az ötös számú vágóhíd, Szerelmekről és más démonokról, Az Emlékek őre.

Oláh Júlia, színésznő

Magamról:
Születtem Nagyszalontán, 1988.03.14. Édesanyám kívánságára a Júlia keresztnevet kaptam, így az édesapámtól örökölt Oláh vezetéknevem után ez áll. Így: Oláh Júlia.
Sokfelé laktam, jártam keltem a világban, majd Veszprémbe vetődtem 2008. őszén, és ekkor csatlakoztam a Teleszterion Színházi Műhelyhez. Lenyűgözőnek találtam, ahogyan Bulgakov Mester és Margaritáját színpadra adaptálták. Ez volt az első előadás, amit az akkori csapattól láttam.
Most a negyedik éve, hogy a csapat tagja lehetek. Ezalatt részt vettem rengeteg tréningen, négy előadásban játszóként és rengeteg kalandban. A tréningek: mozgástréningek, amelyek felejthetetlenek, színészgyakorlatok, amelyek még felejthetetlenebbek. Az előadások: Örkény est (rendezte: Kása Ferenc), Babó és Bigyó (r:Komáromi Sándor), Az ötösszámú vágóhíd (r:Komáromi Sándor), Zabhegyező (r:Komáromi Sándor)
Jelenleg nem vagyok aktív játszó, mert 2012. őszén megszületett Hanna Mikolt kislányom, és az ő érkezése szab némi korlátot a színpadi munkát illetően. De új utakat is nyit, például több lehetőségem van a kreatív energiáim mozgatására. Jelenleg ott segítem a társulat munkáját ahol tudom, és ahol éppen szükséges.
Miért jó egy olyan csapat részese lenni, amely nem rendelkezik állandó hellyel, nem állandóak a tagok, küzdeni kell még a fennmaradásért is? Mert a változások, küzdések és a sok bizonytalanság mellett van egy állandó dolog: az alkotás. És az alkotás lényege, hogy az ember mélyéről tör elő, és egy másik embert hivatott megszólítani. Na, ezért a párbeszédért érdemes csinálni.

Kovács Mónika, rendezőasszisztens

1990. március 18-án születtem. Mindennapjaimat az érettségiig Sümeg városában töltöttem, majd elkerültem egyetemi éveimre Veszprémbe, s jelenleg Pápán tartózkodom/dolgozom.

Általános iskolai és gimis éveim alatt rengeteg dologban vettem részt pl. zongoráztam, kórusban énekeltem, táncoltam meg miegymás. Ez egyetemista éveim alatt sem változott, csupán annyi különbséggel, hogy valami egészen új és különleges dologba csöppentem bele, ami nem más, mint a Teleszterion Színházi Műhely.

2010-ben csatlakoztam a társulathoz (ami egy meglehetősen vicces sztori) és rögtön csatlakozás után egy hónapra el is vonultam velük táborozni Kapolcsra. A táborba szinte úgy érkeztem, hogy senkit sem ismertem, de egy rossz szavam nem lehetett…. fantasztikus élmény volt egy ilyen klassz, kitartó, nehézségeket és lehetetlent nem ismerő csapattal megismerkedni és együtt dolgozni. A pozitív tapasztalatok következtében úgy tűnt: Kapolcs csak a kezdet :) Nem tudtam és nem is akartam elhagyni a csapatot ezek után. Köztük akartam lenni és velük dolgozni.

Kapolcs után aztán jöttek a fesztiválok, az előadások, a tréningek és persze a táborok tömkelege.

Ez a szoros kapocs köztem és a Teleszterion között mind a mai napig tart. :) A nyáron két táborunk is volt, azóta egymást érik az ünnepi előadások, a bérletes előadások, a fesztiválok (általunk rendezett is) és a pályázatok.

 A Teleszteriontól, a közös beszélgetésektől, próbáktól rengeteget kaptam. Úgy érzem, ez egy olyan változást hozott az életemben, aminek roppantul hálás vagyok.

UI.: és nem utolsó, hogy a Teleszterion miatt kaphattam állást a pápai Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központnál is :)

Munkák, amikben közreműködtem:

Az ötös számú vágóhíd

Zabhegyező

Démonokról és más szerelmekről

Emlékek Őre

Szarvasfi

Ördögdöngölő

Semmi

Barbély Gábor, színész

2011 óta vagyok tagja a társulatnak, bár korábban dolgoztam már együtt Sanyival több előadásban is. Színészi bizonyítványomat 2004-ben szereztem a Liliommal a Prospero Színkörben.

A Teleszterionban sosem dolgozunk hozott anyagból, nem számít mi van az ember háta mögött. Titkolózni nem lehet, mert a valódiság a mérce. A felkészülés és játékmód egy belső út is egyben ezért kikerülhetetlen az Ember, lehetetlen álarcok mögé bújni. Nehéz de felelmelő munka.

Ebben a darabban játszom:

Márquez: Démonokról és más szerelmekről

Pápai Fruzsina, színésznő

2011 óta vagyok tagja a Teleszterion Színházi Műhelynek, az Emlékek Őre kapcsán. 2007 óta járok színház-drámára a suliban, 2008 óta Sanyi vezeti a foglalkozásokat. Idén előrehozott érettségit tettem drámából, – igaz, a gyakorlati és a szóbeli vizsga még hátra van – eddig nagyon jó teljesítménnyel. A társulat korábbi előadásai mindig magával ragadtak, a játszókra felnéztem és még most is felnézek. Tetszik, mert más, mint a többi. Persze, semmi/senki sem egyforma, de itt minden mozdulat, akció és reakció az egyénből fakad. Tapasztalás juttat el a teljes egészig. Tanulunk egymástól, tanulunk a nézőtől, tanulunk saját magunktól. Kemény munka, de nincs felemelőbb érzés, mikor megszületik valami és te a részese lehetsz.

Koncz Lilla, színésznő

2011 nyarán csatlakoztam a Teleszterion Színházi Műhelyhez. Színészi pályafutásom kezdetén állok, de igyekszem egyre több mindent elsajátítani. Az Emlékek Őre előadásban szerepeltem eddig. A Teleszterion azért fontos nekem, mert olyan mintha egy másik világba csöppennék mikor ott játszom, és megmutathatom azt az énemet is akit lehet, hogy senki sem ismer.

Móczár Bence, színész

'96-ban születtem Pápa városában. Gyermekkoromban sok szavaló-, prózamondó-, szépkiejtési versenyen vettem részt, több kevesebb sikerrel. Általános iskolás koromban tagja voltam az iskolai színjátszókörnek, ahol inkább a színház "klasszikusabb" formáival és kifejzésmódjaival ismerkedtünk. 

A Türr Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol a helyi színjátszó csoport, a TheaTürr révén ismerkedtem meg Sanyival, aki a csoportvezetőnk volt (/van/és reméljük lesz is). Ő ismertetett meg a színház mélyebb világával, így a mozgásszínházzal, az alternatív technikákkal, a színházi filozófiákkal, és egy Örkény-darab kapcsán a groteszk színjátszás alapjaival is. 

Ilyesfajta életem nagy lépcsőfoka volt 2012 nyara, mikor is immáron Teleszterionosként dolgozhattam eggyütt a kemény maggal, három inspirálóan sűrű és tanulságos héten át. 

Remek és felemelő dolog olyan közegben létezni, ahol egy csoport egy emberként tevékenykedik azért, hogy utána közösen adjanak valamit az őket körülvevő embereknek, legyen ez a valami élmény, kiragadás a mindennapokból, vagy az elgondolokodás öröme. Vagy minket ismerve egy álmatlan éjszaka.

Itt jönne az a rész, ahol leírom mi a célom, a hitvallásom és az álmom a színházzal kapcsolatban, de azt hiszem hitelesebb lesz, ha majd tízszer ennyi tréning, előadás és (jóleső) szenvedés után teszem mindezt, mikor egy kis hitele is van a dolognak. Csak majd jusson eszembe akkor is!

Előadások amikben játszom:
    Janne Teller: Semmi.......Ole
    Szarvasfi:.........Hétrőfszakállú Kapanyányimányi Monyók 

Szabó Szilárd, színész

Szabó Szilárd vagyok. Talán a csoport legidősebb tagja. Igazából a Semmi című produkcióra érkeztem a társulathoz. Így elmondhatom, hogy itt, a Teleszterionnál ez lesz az első produkcióm. Persze a színjátszás nem ismeretlen számomra. Játszottam több csoportban is. Több év kihagyás után tértem vissza a színpadra, és örülök, hogy részese lehettem egy eddig csak kívülről csodált színpadi munkának, mely egyszerre volt izgalmas, fárasztó, de mégis felemelő. Miért csinálom? Mert érdekel a színház, az együtt gondolkodás, az együtt munkálkodás, a játék öröme. A csapat nagyon jó, a munka kemény, mégis vonzó. A két hét próba alatt rengeteget tanultam. Azok a fiatalok, akik részesei az előadásnak, igazán tehetségesek és nagyon természetesek. A társulat "öregjei" pedig fantasztikusak. Eddig is szerettem volna hasonló körülmények között, hasonló módszerekkel dolgozni, de ez a vágyam most, hogy belekóstolhattam, még inkább megerősödött. Ha kérhetnék karácsonyra valamit, akkor azt kérném, sok sok együtt munkálkodást ezzel a csapattal!

Köszi mindenkinek!

Sarah Lina Mortada, színésznő

1995-ben születtem, szüleimmel Szerecsenyben élek. Pápán, a Petőfi Sándor Gimnáziumba járok, ott ismertem meg Sanyit 2011-ben. Színjátszó csoportot indított amire örömmel jelentkeztem, egyrészt nagyon szeretek szerepelni, másrészt olyan izgalmasnak tűnt.

Kiskoromban a szüleimmel sokat jártunk színházba és ott látottakból éreztem, hogy egyszer én is a színpadon szeretnék lenni!

A tavalyi évben, a színjátszó csoporttal Jób könyvét adtuk elő. A próbák nagyon kemények, de ugyanakkor nagyon szórakoztatóak voltak. Imádtam!

Egy délután, a próba végén Sanyi odahívott magához és megkérdezte lenne-e kedvem szerepelni egy darabban? Meg sem vártam a bővebb információkat, egyből igent mondtam.

Ez a Semmi című eladás (írta: Janne Teller).

Nyáron egy két hetes "kiképzésben" volt részem, ahol megismerhettem a Teleszterionosokat és más velem egykorú pápai diákokat. Nem mondom hogy csupa móka és kacagás volt, hisz elég keményen dolgoztunk, de meg is lett az eredménye! Plusz olyan emberekkel dolgozhattam együtt akik most már inspirálnak az életre nézve!

A kemény két hét után, Bakonyszentivánon táboroztunk egy hétig, ahol a Szarvasfi című előadásra készültünk. Itt találkoztam először tüzes zsonglőreszközökkel, amiket most már kifejezetten szeretek használni!

Még nem igazán döntöttem el, hogy mi a célom, de egyre jobban megszeretem a színjátszást és a színpadi szereplést!

Funtek Martin, színész

  

Funtek Martin vagyok. 2010-ben, több mint 1 éve kezdtem ismerkedni a színházzal és kis kihagyás után a Petőfi Sándor gimnázium színjátszó körében folytattam. Két hónapja voltam tag, amikor Sanyi felhívott, hogy szerepelhetnék a Semmi című darabban és másfél óra múlva már az első próbán voltam. Írnom kéne a terveimet is, de igazándiból nincsenek. Jó lenne a színészettel foglalkozni, de az egyetlen, amit tudok, hogy izgalmas, eseménydús és boldog életet szeretnék, a legfontosabb, hogy jól érezzem magam. A Teleszterion-nál pedig majdnem minden percet élvezek. Még az is jó amikor hússzor kell nekiugrani egy jelenetnek, mert akkor érzed, hogy valami újat tanultál, hogy egy újabb akadályon vagy túl.

Réfi Dorina, színésznő

Réfi Dorinának hívnak, és 1997. 06. 16-án születtem Ajkán, és azóta is itt élek. Kislány korom óta szeretek szerepelni, és már az oviban is szívesen vállaltam a főszerepet, az ünnepi műsorban. Négy éve vagyok színjátszós a suliban, de ezen a nyáron lettem csak Teleszterionos. A jövőben is szeretnék színjátszós lenni, és terveim (és persze lehetőségeim) szerint szeretnék majd drámából érettségizni, és ha "nagyleszek" szeretnék majd a színházzal foglalkozni.
Amióta én is Teleszterionos vagyok, azóta rengeteget változtam, természetesen pozitív irányba. :) Imádok ehhez a csapathoz tartozni, mert a többiek segítettek megismerni önmagam, és rengeteget tanultam tőlük, amiért nagyon hálás vagyok.

Kovács Viktória, színésznő

1993. december. 2-án születtem Pápán, és egy Nyárád nevű falucskában éldegélek immáron 18 éve. Gyerekkorom óta megmagyarázhatatlan módon vonz a színpad. Amióta az eszemet tudom, színész-énekes szeretnék lenni. Az óvoda óta próbálkozom szavalással, és az általános iskolában szerepeltem néhány kisebb darabban is. Az évek során folyamatosan kutattam olyan színi társulatok után, ahol lehetőségem nyílik próbálgatni a szárnyaimat. Sajnos sikertelenül.

Mígnem a tavalyi (2011-es) tanév kezdetén a fülembe jutott a hír, mi szerint egy titokzatos idegen színjátszó csoportot indít az iskolánkban (a pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban). Kapva kaptam az alkalmon, s így már egy éve foglalkozom a színházzal.

Úgy hiszem a világban minden okkal történik, és bizonyos személyek pont akkor robbannak be az életünkbe, mikor a legnagyobb szükségünk van rájuk. Sanyi a legjobbkor talált rám, s egy olyan világot tárt fel előttem, ami sokkal érdekesebb, varázslatosabb, mint a szürke valóság. Rávilágított a színház valódi lényegére, s mindarra, amit általa kifejezhetünk.

A kezdetektől szerettem a petőfisekkel dolgozni, de az igazán nagy fordulópontot a Teleszterion-hoz való csatlakozás jelentette a számomra. Itt egy olyan csapat tagja lehetek, ahol az emberek előítéletek nélkül elfogadják a másikat olyannak, amilyen, és hihetetlen módon inspirálják egymást. A három hetes próbafolyamat során rengeteg új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam.

Első sorban sokat tanultam a színházról. Ha ez idáig lettek is volna kétségeim a céljaimat illetően, ma már nem tudnék elképzelni egy olyan alternatív jövőt, amelyben nem szerepel valamilyen úton-módom a színjátszás. Mert számomra ez jelenti a szabadságot. Ilyenkor élek, és szárnyalok igazán. Hihetetlenül jó érzés, hogy valami olyat adhatok az embereknek, amivel ők is többek lesznek.

Ezen kívül, sokat megtudtam az emberi kapcsolatokról, és a közösségben való együttműködésről. De ami ennél is fontosabb, hogy ha megkésve is, de elindultam az önismeret útját. Sanyi, a csapat, és egyáltalán a színházi lét segített abban, hogy minél mélyebbre ássak, és felszínre hozzak olyan dolgokat, amikről eddig csak fantáziáltam. Azóta valahogy más embernek érzem magam, vagyis mintha most lennék igazán önmagam. Ezért nagyon hálás vagyok mindnyájatoknak, és remélem, hogy még sok-sok előadáson munkálkodhatunk együtt.

Előadások, amikben eddig részt vettem:

Janne Teller: Semmi – Sofie

Szarvasfi

 

Tegyi Kornél, színész