Felolvasó színház!

Felolvasó színház!
R.: Komáromi Sándor
A tett helyszíne:Lendva Mansarda - Padlás
Ideje: 2017.11. 25. 19.00

Fényképes beszámoló a XVI. Mondial du Théâtre Nemzetközi Amatőr Színházi Világfesztiválról, (XVIth Mondial du Théâtre World Festival of Amateur Theatre) melyen a Teleszterion Színházi Műhely a Médeia című előadásával vehetett részt

"Összefoglalva, elmondható, hogy a Mondial du Théatre fesztiválon való részvétellel az előzetes szakmai célkitűzését meg tudta valósítani Teleszterion Színházi Műhely. A szakmai
tapasztalatokat megfelelően és építő jelleggel tudja integrálni a jövőbeni projektjei elkészítésében.
Társulatunk célja, hogy a kint megismert technikákat és formákat az itthoni alkotóközösségeknek is megmutathassa. A 2017/2018-as színházi évadra a Monacóban
kapott impulzusok hatására, a Teleszterion Színházi Műhely saját tevékenysége is megemelődhet,
illetve a különböző hazai szakmai fesztiválok nyújtotta találkozási lehetőségeknek köszönhetően számtalan más magyar csoport számára is adott lesz a szakmai fejlődés és továbblépés lehetősége."

Beszámoló XVI. Mondial du Théâtre Nemzetközi Amatőr Színházi Világfesztiválról, (XVIth Mondial du Théâtre World Festival of Amateur Theatre) melyen a Teleszterion Színházi Műhely a Médeia című előadásával vehetett részt

Az előzetesen megfogalmazott szakmai célkitűzés megvalósulása

A Teleszterion Színházi Műhely a Magyar Színjátékos Szövetség szakmai segítségével, a Nemzeti
Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagi támogatásával részt vehetett a 2017. évi
Mondial du Théatre-on, Monacóban.

A Mondial du Théatre az amatőr színházi szféra legrangosabb, világszerte elismert eseménye.
A fesztiválon idén több mint 24 országból, több mint 800 fellépő képviselte hazáját. A Teleszterion
Színházi Műhely Magyarországot képviselve nem csak egy előadást vitt a fesztiválra, hanem – ha csak erre a pár napra is –  de Magyarország kulturális követévé vált. Társulatunk Médeia című előadása, méltó volt erre a  fontos feladatra.

A Teleszterion Színházi Műhely tagjai 2017. augusztus 20-án hagyták el Magyarországot, és a monacói Salle des Variétés színpadán léptek fel augusztus 21-én és 22-én. Ezt követően augusztus 24-én délután indultak haza.

A Médeia című előadásunk nagy sikert aratott. A szakmai megbeszélésen és személyes
beszélgetéseink során is csupa pozitív és elismerő  reflexiót kaptunk munkánkra. Kiemelten érdeklődött a szakmai közeg a színházi formanyelv iránt, amelyet képvisel társulatunk. Jó visszajelzést kapott
csapatunk a koncentrált és összeszedett játékra, az erős színészi alakításokra. Emellett kiemelték a
rendezés eredetiségét, a fény- és hangtechnika összhangját az előadásban.

A fesztivál fontos szakmai célkitűzése volt a minél több alkalom és lehetőség biztosítása a szabad és
kötetlen eszmecserére. Ezek az alkalmak az összes résztvevő társulat szakmai fejlődését
segítették.  Ezen felül a fesztivál workshopokat és szakmai konferenciákat szervezett minden résztvevő
társulat számára, ahol a világ minden tájáról érkező trénerek, rendezők és társulatvezetők irányításával
komoly szakmai munka folyt, mind a színészképzés terén, mind a különböző nemzetek eltérő
színházi filozófiáinak és történelmének megismerése kapcsán. A szakmai konferencián Komáromi
Sándor a társulatunk művészeti vetője is bemutathatta prezentációját a magyarországi amatőr
színházi szféra jelenlegi helyzetéről, illetve az elmúlt években történt átalakulásokról. Emellett beszámolt a szféra előtt álló feladatokról, amelyek a kulturális alapellátás elképzeléseivel alakítanak ki együttműködést.

Az említett műhelymunkák vezetői voltak többek között: Francesco Facciolli (Olaszország), Vladimir Chikishev (Oroszország), Jennie Dunne és Keith Homer (Egyesült-Királyság).
Monaco városa és a Cote d’Azur polgárai is részesei lehettek ennek a nemzetközi szakmai találkozónak, ugyanis a résztvevő csapatok a város polgárai számára külön produkcióval készültek, mellyel
bemutatták országuk kulturális sajátosságait és nemzeti színjátszásuk különlegességeit.

Nyitott, közvetlen kommunikáció és érdeklődő hangulat vette körül a fesztiválozókat a rendezvényen, amit nem esett nehezére képviselni a Teleszterion Színházi Műhelynek sem, hiszen ezt a fajta élet- és művészetszeretetet képviseli a társulatunk is.

Összefoglalva, elmondható, hogy a Mondial du Théatre fesztiválon való részvétellel az előzetes szakmai célkitűzését meg tudta valósítani Teleszterion Színházi Műhely. A szakmai
tapasztalatokat megfelelően és építő jelleggel tudja integrálni a jövőbeni projektjei elkészítésében.
Társulatunk célja, hogy a kint megismert technikákat és formákat az itthoni alkotóközösségeknek is megmutathassa. A 2017/2018-as színházi évadra a Monacóban
kapott impulzusok hatására, a Teleszterion Színházi Műhely saját tevékenysége is megemelődhet,
illetve a különböző hazai szakmai fesztiválok nyújtotta találkozási lehetőségeknek köszönhetően számtalan más magyar csoport számára is adott lesz a szakmai fejlődés és továbblépés lehetősége.

Néhány személyes reflexió a társulat tagjaitól:

“Nagy megtiszteltetés volt ez nekünk, az egész csapat nevében kijelenthetem.  Az első, a
legemlékezetesebb pillanatok listájára felkerülő élmény, rögtön az a vendégfogadás, ami
megérkezésünkkor várt bennünket. Üdvözlésünkre a magyar zászlót lengették a csapatokat fogadó épület előtt. Egyedüli magyar csapatként képviselni Magyarországot a világ előtt, a magyar zászló színei alatt, felejthetetlen élmény volt. Érthető volt tehát a csapat meghatottsága az ilyen pillanatokban.”

“Monaco egy tengerparti ékszerdoboz, rengeteg fantasztikus épülettel és látványossággal. Amint csak tehettük igyekeztünk mindent megcsodálni, de a mi fő feladatunk ebben a 4 szűk napban, hogy
Euripidész: Médeia című drámáját bemutassuk a Teleszterion Színházi Műhely adaptációjában, Komáromi Sándor rendezésében. Valamint, hogy a világ minél több csapatával folytassunk párbeszédet színházról,
alkotásról, módszerekről, a különböző országok színházi kultúrájáról. Félek, nem tudnám pontosan,
hiánytalanul felsorolni azokat a nemzeteket, akik képviselték magukat a fesztiválon egy-egy
előadással, hiszen a találkozó tíz napos volt. Tíz nap alatt pedig elképesztő sok társulat érkezett a világ
minden tájáról. Abban a négy napban, amit ott töltöttünk, jó ismeretséget kötöttünk a
Nagy-Britanniából, Chiléből, Amerikából, Franciaországból, Oroszországból, Csehországból érkező
társulatokkal. Megnézhettük az argentín, a dán, az ausztrál, a brit, a chilei és az orosz színházi előadásokat.”

“A nyitottság és közvetlen kommunikáció Monaco protokolláris vendégeire is maximálisan igaz. Minden jelenlévő csapat vezetője, - tőlünk Komáromi Sándor -  hivatalos volt több olyan alkalomra, ahol nyílt beszélgetésre volt lehetőség Monaco vezetésével és a fesztivál védnökeivel. Ezeken a beszélgetéseken is kiderült, hogy mások számára is vidámságot és magas szakmai értéket képviselünk.”

“A fesztivál ideje alatt különböző workshopon adódott lehetőség egymástól tanulni, színházi
gondolatokat és technikákat megismerni. A Teleszterion csapatából ketten részt vettünk Vladimir Chikishev
orosz művészeti vezető és producer workshopján. Ő igazgatja a Piano Színházat és épített ki egy
önkifejezést fejlesztő képzést süket gyerekek számára. Mi is a testnyelvi kommunikációról és a szavak nélküli
önkifejezésről kaphattunk rengeteg értékes élményt és szerezhettünk tapasztalatot majd három órában.
A workshop után a brit csapat egyik tagja külön megkeresett bennünket és elmondta, hogy úgy érzi sok mindent tanult tőlünk, magyar csapattól. Az ő meglátásai szerint rendkívül nyitott és közvetlen módon fogalmazunk a színházi folyamatokban. Bátorságunk és kreativitásunk rajtuk is sokat lendített. Örül, hogy
megismerkedhetett a mentalitásunkkal.  Mi pedig annak örülünk, hogy sikerült átadni valamit abból, amit mi a színházról és az alkotófolyamatokról, valamint az emberi hozzáállásról gondolunk.”

“A Teleszterion Színházi Műhely nevében szeretnék nagy köszönetet mondani az Emberi Erőforrások Minisztériumának és az NKA-nak, hogy támogatásukkal lehetőségünk volt ezen a rangos világfesztiválon képviselni Magyarországot.”

I. TELESZTERION JÁTÉKFEJLESZTŐ ÉS METODIKAI MŰHELY - LENDVA, 2016 (Komáromi Sándor élménybeszámolója)

Nem csúnyák voltunk, de szépek... :D

Nemrég olyannyira megnehezült egyesületünk helyzete, hogy a megszűnés árnya ült fölénk. 13 év az egyesület, 17 év a saját szakmai útkeresésem szempontjából nem kis táv. Tulajdonképpen már megsiratni való. De ahogyan Marquez mondja, nem az öregséggel ér véget a szerelem, hanem a szerelem elmúltával érkezik meg az öregség.

Jelentjük, még szerelmesek vagyunk, így annak ellenére, hogy a szervezeti forma oszlóban van, a metodika szépen összeáll...

Agyalós kerekasztal néhány szöglettel...

Tavaly egy szakmai tábor keretében ismerkedtem meg a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet vezetőjével, Kepe Lilivel. Ami egyszerű tábornak és egyszerű beszélgetésnek indult, az nagyon hamar közös pillérekre támaszkodó elképzeléseket hozott, így alakult ki annak terve, hogy a Teleszterion Színházi Műhely összegző, gyakorlatokat és szemléletmódot rögzítő kiadványát Lendván készítsük elő egy tíz napig tartó, saját élményű műhelymunka keretei között. Az intézet és az Egy és Más vándorszínház két tagja, Miha Stampah és Eva Nad támogatásával 2016. augusztus 14-24 között keményen dolgoztunk tehát a metodika kidolgozásával, gyakorlatok és játékok összeírásával. A végeredmény egy száz oldalas anyag, egy mindenre kitérő vázlat arról, hogyan, milyen célokkal és megközelítésben alkalmazzuk a közkézen forgó játékokat, illetve mik azok a legfontosabb gyakorlatok, amivel dolgozunk ma is.

Ha szelfibajnokok nem is, de jó csapat biztosan lettünk...

Egy ilyen munka egyáltalán nem könnyű. Fizikailag, szellemileg is megterhelő, de ezzel a céllal mentünk, és kitartó csapatként dolgoztunk, úgyhogy gördülékenyen teltek a munkára szánt órák. Átvettük a legfontosabb fogalmainkat, és fogójátékainktól kezdve az érzet és belső intenzitás gyakorlatain keresztül eljutottunk a különböző belső utazásokig, fantáziajátékokig, hogy a végére az önmagát reprezentáló színész kérdéskörén belül önmagunkat is górcső alá vegyük. Szerencsére a személyiségfejlesztő, konfliktusgeneráló és konfliktuskezelő játékok ellenére senki nem fordított hátat a munkának!

Ez csak látszat... nem előlem menekült a csapat, alibipihenésre álltam meg a lejtőn...

Egyáltalán nem hajtottuk túl magunkat, napi 6 óra mozgás és 5 óra reflektáló kerekasztal mellett jutott idő sztorizgatásra, emlékidézésre, jó szlovén sörre és borra, és Miha Stampah zseniális halászlevére is, amiből mindenki kétszer evett, még az is, aki állítólag nem szereti a halászlevet. Minden szabad perc regeneráló volt, és jó volt látni a lendvai magyar közösség ünnepi együttlétét is.

 Nem csípett a halászlé... csak kicsit

 Csend vala, (munka)felleg alól száll fel a paprikás illat...

 Eva örök energiabomba... így könnyű, ilyen frissen és fiatalon... :D

 Megérkezni is kellett... :D

Miha Stampah, a halászlé koronázatlan királya

A sok falak között zajló munka mellett meglátogattuk a Dobronaki Energiaparkot, ahol nem fotóztunk ugyan, de meditáltunk, töltődtünk, friss levegőt szívtunk, és forrásvizet vettünk magunkhoz. Volt idő meglátogatni a Miro-kiállítást is, ahol külön öröm volt végigsétálni a padlástérben is, ahol nagyszerű bronzból készült műveket láttunk.

Nem Koncz Lilla graffitije...

Eva és Misi a Táncos előtt...

We need you... (szeressétek a művészeteket)

A padlás... na nem a jogdíjas...

Mindenki máshogy igyekezett kipihenni a napi fáradalmakat:

 Tegyi Kornél Hawaiiról álmodott...

 Móczár Bence lehetetlen pózokban aludt...

Jómagam éberen maradtam minen kávék között...

A nagy munkát az elképesztő Eva-Misi Retrorezidencián zártuk épp csak a Demogorgon nem bukkant fel a záróestén:

Persze a mindent megalapozó Utolsó Vacsora is remekül sikerült a Hubertus Fogadóban! Senki nem maradt éhen, sőt!!!

Hogy az egészben mi volt a legnagyszerűbb? Talán az, hogy úgy tudtunk hihetetlen nagy összegzést, gyűjtést, szellemi alapletételt, tréningfejlesztést csinálni, hogy mindeközben tényleg volt idő csapatként is kikapcsolódni, magunkba nézni, és megfogalmazni azt, hogy ez az egész metodika annak ellenére, hogy a színháztól indít, nem ott, hanem a hétköznapokban váltja ki legmélyebb hatását azáltal, hogy felnyitja szemünket arra, milyen keveset tudunk emberről, világról, kapcsolatokról, és megtanít arra, hogy merni kell újra és újra nekiindulni a tapasztalásnak. Próbáink a Bánffy Központ próbatermében zajlottak, ahol Kosztolányi Dezső összeállítása fogadott minket minden nap a 10 legszebb magyar szóval. Ennek szellemében állunk neki a következő etapnak, az írásnak.

És engedtessék meg, hogy legszemélyesebb élményemmel búcsúztassam e cikket. Kislányom, Komáromi Hanna Mikolt mindeközben Csokonyavisontán babázás közben diktálta le édesanyjának első versét, amit tudatosan versként diktált. Ha ez nem passzol ahhoz, hogy mit is kerestünk Lendván, akkor semmi sem... Sok szépet minden színházért és emberért küzdőnek!

A tábor résztvevői: Komáromi Sándor, Herczeg Diána, Virág Krisztina, Eva Nad, Miha Stampah, Móczár Bence, Koncz Lilla, Tegyi Kornél

JER-tek a JER-re – mondták a győriek, és mi mentünk

Január 30-án 7 diákkal vettük be Győr várát. Vagyis igazából nem a várat, hanem a Révai Miklós Gimnáziumot. Az iskola adott ugyanis helyet a 15. JER Fesztiválnak, mely oly sok támogató közreműködésével az Import Impró Egyesület tagjainak közreműködésével, Nagy Zsolt és Balláné Bálint Betty főszervezői munkájának segítségével jött létre.

(lenti fotó: Bálint Viktória)

A szervezők öreg rókák a magyarországi amatőr és diákszínházi közegben, a gimnázium pedig olyan drámás életet tudhat magáénak, amely országos szinten is példaértékű lehet, és ebben nagy szerepe van az ott tanító legöregebb rókának, vagy legrókább öregnek (és „öreg” alatt nem az évek gyűrűzését értjük, hanem a tapasztalatokét) – Wenczel Imre tanár úrnak.

A JER (Játsszuk El Röviden) tizenöt évvel pattant ki akkori drámatanárok fejéből, és először csak saját tanítványaikat terelték és keverték össze vegyes csoportmunkák erejéig, mára azonban rendszeresen külsősöket is hívnak vendégnek. Idén pápai és pannonhalmi csoportokat kerestek meg.

Miből áll a JER?

Megérkezünk. Csoportvezető párosok alakulnak, véletlenszerűen. Aztán az összes színjátszót kisorsolják, hogy véletlenszerűen kerüljenek valamelyik rendezőpáros csoportjába. Az így kialakult csoportok egy nap leforgása alatt egy maximum 20 perces előadást kell színpadra állítsanak, ehhez érdekes „beépítendő” ötleteket kapnak, persze kötelező jelleggel. Ilyen elemek voltak: két győri Slam Poetry szerző, Galló Bence és Bárány Bence  öt műve (témájukat tekintve szerelmi háromszögről, jövőképről, ovis jelekről, Győr és Budapest ellentétéről, valamint félelmekről szóltak), néhány felkért adományozó kedves tárgya (váltóbot, modellbábu, számlálómasina, London-kalap, erősítő rúd), és egy-egy videoklip (Bon Jovitól Pinken keresztül a Run boy run-ig mindenféle popcsoda nehezítette az elmélyülést). Ezeknek a kötelezőknek kellett valamilyen formában beépülniük az előadásba.

Ezt követően a csoportok félrevonultak, és kezdetét vette az előadás készítése. Rövid ebédszünetet leszámítva minden perc értékes munkával telt. A csoportvezetők saját kommunikációs rendszerüket és rendezői látásmódjukat számukra idegen, más rendezőkön nevelődött diákokon próbálhatták ki, a diákok pedig olyan társakkal dolgozhattak együtt, akikkel általában csak fesztiválokon találkoznak, és kívülről szemlélik munkáikat. Tehát maga a munkafolyamat is érdekes tapasztalat volt, amellett, hogy jó hangulatban, új barátságok szövődése közepette teltek a próbák.

Legalábbis ezt tanúsítja a 18.00-tól színpadra került öt előadás hangulata, minősége, valamint a véletlenszerűen verbuválódott csapatok tagjai között tapasztalható játékösszhang. A humor mellett minden előadásban fellelhetők voltak tragikummal átitatott drámai pillanatok is, ez a színjátszók érett hozzáállását sejteti, és volt előadás, amely így, ebben a formájában is megállta volna a helyét bármely régió diákszínjátszó fesztiválján.

Az elkészült műveket Wenczel Imre, Varju Nándor és Tóth Szilvia jutalmazta mókás oklevelekkel. Fontos tudni, hogy ebben az értékelésben semmiféle versenyszellem nem érvényesült, hiszen a cél nem valamiféle díjazás volt (na jó, a legtöbb közönségszavazatért járó tortát leszámítva), hanem minden érdekes és különleges érték kiemelése a látott produkciók alapján.

Mi, pápaiak azért büszkék vagyunk Glassl Dominik színjátszónkra, aki szerencsétlen sorsú kisember-karakteréért színészi díjban részesült.

Örülünk, hogy láthattuk a győri színjátszós műhelyeknek köszönhető hihetetlen kultúraformáló eredményt – a bemutatókat a mintegy 80 diákrésztvevőn kívül ugyanennyi „külsős” vendég is megtekintette. Ismét igazolódik a dolog – ahol hely van, ott tanyát ütt a szellem, és ahol ott a szellem, odavonzódik a lélek.

Remélem, jövőre ismét mehetünk hozzájuk.

Tűz Te gyönyörű......:)

Közeleg már a tavasz...legalábbis egyre közelebb kerülünk hozzá:)
Ideje valami jó szabadtéri rendezvényben gondolkozni a nyárra...tessék megtekinteni hát ezt a remek kis ajánlót!:)

Tűzszínházi előadásainkról itt olvashatsz bővebben, online lapozható műsorfüzetünkben:



http://issuu.com/juliaolah1/docs/tuzszinhaz_20152016_teleszterion

Kérdés, kérés esetén vedd fel velünk a kapcsolatot bátran!

Komáromi Sándor
Teleszterion Színházi Műhely
művészeti vezető
+3670 603 34 90

Oláh Júlia
asszisztens
+3670 673 9848

Éles és gyors sikoly

Egy hosszú, kemény és izgalmas szülés

Éles és gyors sikoly című előadásunk alkotófolyamatáról

Az elmúlt időszak legfontosabb időszakának november utolsó felét mondanám. Ha nem is mindenkinek, nekünk, Ajkaiaknak biztos. Azt az időszakot, amire én személy szerint bármikor visszamennék.

Akkor „készült” el legújabb kamara- előadásunk, ami Siobhan Dowd regényéhez hasonlóan az ÉLES ÉS GYORS SIKOLY címet viseli. Kész természetesen még nincs (soha nem is lesz), hiszen folyamatosan alakul és fejlődik, ha már a darabnál maradok, mint egy kisgyerek.

Ez az előadás is az elődjeihez hasonlóan nagy futammal érkezett. Elsőként a pápai JMSZK ifjúsági bérletében volt látható 4 alkalommal.

Azonban a sikoly mégis teljesen más.

M ár csak ha a próbafolyamatot is nézem. Tavaly decemberben találkoztunk először ezzel a történettel, és azt hiszem, nem mondok azzal hülyeséget, hogy mindannyiunk kedvence lett. Hogy is kezdődött?

Tavaly egyik próbára Dia, úgy érkezett, hogy Sanyi ajánlott neki egy könyvet, ami egy jó előadás alapanyag lehet számunkra. (Tényleg az lett). Szóval szünetben mindannyian elolvastuk, és az új évi próbánk már egy elemző próba volt.

Aztán kiosztódtak a szerepek.

Be kell vallanom engem ez lepett meg elsőként a legjobban. A regény elolvasása után persze azon is el kezdtünk agyalni, hogy vajon ki kicsoda lesz. Én egyetlen karakterre mondtam azt, hogy biztos vagyok benne, hogy nem én leszek, és az az APA, JOE TALENT volt. Valahogy nem tudtam elképzelni magam akként a karakterként. Mondhatni, hogy Joe Talent állt tőlem a legtávolabb. Ezért ért váratlanul, amikor megkaptam.

És kezdetét vette a próbafolyamat… Hogy miért volt hosszú és kemény szülés? Mert azalatt az év alatt, amíg a megalkotásán dolgoztunk volt számos pozitív és negatív pillanat is. (Mint minden jó előadásban)

Azt szeretem ebben az alkotófolyamatban (többek között), hogy ez volt az, ami mindig váratlanul ér. Voltak pillanatok, amikor már kezdtek feljönni a negatív gondolatok, hogy hogyan is lesz ebből előadás, aztán a következő ennek már pont az ellentettje volt, olyan dolgok születtek, hogy vagy az előadás részévé váltak, vagy olyan röhögő görcsöt kaptunk, hogy alig tudtunk kijönni belőle. A célegyenes előtti hétvégén röhögő és sírógörcsre is egyaránt volt példa. Amellett, hogy olyan poénok születtek, hogy már a széktől fordultunk le a röhögéstől, azon a hétvégén tapasztaltuk meg igazán milyen is az előadásunk valódi énje.

Mint egy jó versenyen is, a célegyenes lett a legizgalmasabb. Legalábbis számomra. Bár be kell valljam, minden pillanatára már nem emlékszem. Az előzővel együtt az a hétvége volt az, amikor, minden más megszűnt, és CSAK a sikoly volt. És valahogy minden, ha egy kis rásegítéssel is, de elkezdett működni. Sokszor kaptuk azon magunkat, hogy már az ebédszünet következik, aztán hogy már a nap végén vagyunk.

Emlékszem, mikor szombat este (negyed tíz körül lehetett), nekiálltunk annak a bizonyos jelenetnek, amivel én a folyamat alatt a legtöbbet küzdöttem. És az is szempillantás alatt összeállt, pedig jó pár hónapot harcoltunk vele.

Rá következő nap meg már a zártkörű bemutató következett. Na ami azon a vasárnapon történt, azt leírni nem lehet…én legalábbis nem tudom… szerintem át kell élni. Amikor 3 óra van az első futamig és még van hátra pár jelenet, amit még meg kell csinálni, és még benned is össze kell, hogy álljon… Az utolsó emlékem mielőtt az egész elkezdődött, hogy a jeleneteken gondolkodom. És filmszakadás… Akkor eszméltem rá, hogy hol is vagyok pontosan, amikor a tér elkezdett sötétedni… És ott vagyok újra ismerősök társaságában egy furcsa érzéssel az előadásról beszélgetve.

De mi ez az érzés? Aminek előadás után érzem magam. Gusztustalannak. Joe Talent az a személy az egész történetben, aki az egyik leggusztustalanabbnak mondható a regényben. Mindenegyes találkozásom vele egy hatalmas harc. (Jó értelemben) Mindenegyes alkalomkor, amikor a bőrébe kell bújnom, megismerem az ember azon oldalát, aki csak magával foglalkozik, és nem érdekli hány másik életét teszi tönkre a saját, olykor már beteg akaratával, döntéseivel is. Ennek az embernek mindig más oldala mutatkozik meg előttem, és amikor a végén szembesülők azzal, hogy ez én voltam, belőlem szólt, akkor egy kicsit tudom utálni magam. De ezért szeretem az előadást. Mondhatni megismerem a sötét oldalam.

Ezért is, na meg természetesen azért is, mert egy olyan társadalomról mond el egy történetet, ami egy az egyben igaz a mienkre is. Egyre több társadalomproblémával találkozom a hétköznapokban, és már egy ehhez hasonló tapasztalat is ebbe a kupacba tartozik, ami egyre többször üti fel a fejét.

És beszélni kell róla, akár ezen az előadáson keresztül, ebből kiindulva, vagy csak úgy, és nem elrejteni, menekülni előle, mint ahogy Coolbar takargatja a saját szennyét, és ahogy APA menekül saját maga elől is.

Remélem, hogy hosszú folyamatnak nézünk még elébe ezzel előadással, és jó sok helyen tudunk majd elindítani emberben egy-egy gondolatmenetet.

És hogy még jó párszor érezhessem magam gusztustalannak egy ÉLES ÉS GYORS SIKOLY után.

Veres Péter

Fotók: papa-ma.hu